43. fejezet / Elrabolva / harmadik rész.

Mottó: A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.

Természetesen ő is tudja a kérdésre a választ.
- Én... - kezdek bele, de még mielőtt válaszolhatnák, két izmos pasas ront be az ajtón. Azonnal felállok.
- Mit csinálnak? - kérdezem, miután az egyik srác kinyitja az ajtómat, és beljebb lép.
- Kirándulni megyünk. - mondja, majd megragadja a karomat, és kirángat.
- Hova viszitek? - üvölti Harry. - Hagyjátok! - a másik belerúg a ketrecébe.
- Nyugszik majom.
- Harry...- üvöltöm, közben rángatózok. Próbálok kiszabadulni a srác markaiból. Az magához fordít, majd megcsókol. Azonnal elkapom a fejem, és leköpöm.
- Ejnye cicha. Ezt nem kellett volna. - mondja, közben letörli az arcát. - Nagyon nem kellett volna. - mosolyodik el gúnyosan, majd megragadja a hajam, és hátra rántja a fejem. Felüvöltök, és meglendítem a lábam, ami célba ér a lába között. Azonnal elenged, és a földre rogy. Hátrálni kezdek, de valamibe, vagyis inkább valakibe botlok.
- Na ezt végképp nem kellett volna. - suttogja a fülembe, majd egy hideg kis szerkezetet nyom a bőrömhöz. Megragadja a kezem, és Harry felé fordít. - Elég tüzes ribancod van.
- Hagyd békén! - veszi fenyegetőre Harry. A szememből könnyek szöknek ki.
- Nem tehetem. - mondja gúnyosan, és a kis szerkezetet még jobban a bőrömhöz szorítja. Vonaglani kezdek a kezei közt.
- Szépségem, nyugi!
- Nem vagyok a szépséged! - tovább rángatózok. A lábára lépek, mire felkapja a vizet.
- Én nem akartam ezt. - mondja, aztán működésbe hozza a készüléket, amely kattogni kezd.

Egy sokkoló.

* Harry szemszöge *

***
- Hé. Maya! - mióta az a két pasas elment Maya egy sarokban ül, sír, remeg, és akárhányszor megmozdul felszisszen. Nem válaszol, és nem reagál semmire. Egy idő után lehunyja a szemeit, és elalszik.

***

Fent az ajtó kinyílik, és a tegnap esti srác jön le, most a lány nélkül. Felhúzom magam, a rácsokba kapaszkodva.
- Mi történt? - kérdezi, és Maya felé int a fejével.
- Az egyik idióta, sokkolóval kiütötte. Azóta folyamatosan remeg. - kinyitja az ajtaját, és bemegy hozzá.
- Minden rendben lesz. - mondja egy idő után. Kilép a cellából, majd vissza zárja az ajtót. - A főnök este látni akar titeket. Embereket fognak értetek küldeni. Már reggel akart, de meggyűlt a bajuk a lánnyal.
- És mit akar?
- Hogy mit akar? - felnevet, de semmi jóindulat nincs a hangjában. - Móresre tanítani, haver.
- Juttassátok ki innen. - célzok ezzel Mayára.
- Azon vagyunk. De lehallgatják a telefonunkat, szóval még a zsarukat sem tudjuk hívni. Már megterveztük, hogy hogyan fogunk titeket kijuttatni, de legyetek türelemmel.
- Van egy ötletem. - mondom egy idő után.
- Hallgatlak.

* Maya szemszöge. *

Izzadok, és remegek. Az oldalamtól, égő fájdalom terjed szét az egész testemben. Fáj, szúr, és lüktet. Harry felé fordulok, aki a sarokban a falnak döntve a fejét, alszik. Felülök, de borzasztó hányingerem támad. A vízért nyúlok a ketrecen kívülre, majd egyet kortyolok. Mivel már egy ideje nem ettem, ezért a zsemlét is elveszem, és remegő kézzel enni kezdem.
- Harry. - szólok neki.
- Igen? - mondja rekedtes hangján, majd kinyitja a szemét. Ennyi. Eddig bírtam.
Arcomat a kezembe temetem, és sírni kezdek.
- Hé. - suttogja. Szeretnék hozzá bújni. Hallgatni a szívverését, ami mindig megnyugtatott.
- Nem bírom tovább. Félek. Szeretnék felébredni, és azt hinni, hogy csak egy rossz álom volt.
- Nem sokára kijutunk innen.
- És mégis ki juttat ki innen? - zokogok tovább. - Hiszen azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk. - erre nem válaszol, majd hosszú percek után megszólal.
- Plymouthban vagyunk.
- Ezt honnét veszed?
- Paul mondta. Amíg aludtál lent járt. Nemsokára kivisznek innen minket.
- Gondolod? - szipogok.
- Tudom. - mondja.

***

A levegő lehűlt, és sötét van, amikor két pasas jön le.
- Minden rendben lesz. - suttogja Harry. - Csak n csinálj semmit.
- Ne csi...- kérdeznék vissza de megállnak a zárka előtt, kinyitják, és felrángatnak a földről.
- Nem okozol több problémát. - mondja, majd megragadja a kezem, és össze kötözi. Hagyom magam, közben pedig Harryt figyelem. A másik srác ugyan ezt teszi vele is.
- Rendben. - lök ki a ketrecen kívülre. - Indulj előre. - így teszek. Mikor már fent járok a lépcső tetején járok vissza tekintek. Hazza, és a másik fickó mögöttünk lépdelve jönnek. Kilépünk az ajtón, és egy hosszú folyosón megyünk végig. A lábunk alatt egy sárga szőnyeg van, mely helyenként egy sötét folttal bővül. Gondolni sem merek rá, hogy mi az.
A folyosót, falra szerelt lámpák világítják be. Aztán elkanyarodunk jobbra, majd fel egy lépcsőn megyünk. A lépcső tetején, az első, és egyetlen ajtó előtt állunk meg. Bekopognak, kinyílik az ajtó, és belöknek rajta. Bent egy led tévé van a falon, egy hatalmas kanapé vele szemben, egy kávézó asztal, és azzal szemben két fotel.

( Kattints ide, és olvass tovább. :) )
A kanapén egy fürdő köpenyes fickó ül, és a tévét bámulja. Az egyik srác, aki kicsit hasonlít Ashtonra, oda lép és valamit a fülébe súg, amitől az elmosolyodik, majd feláll, és elénk sétál.

- Végre megismerhetjük egymást. - Harryre, majd rám néz. - Mind elmehetnek. - int az izom agyúaknak, akik azonnal, kérdés nélkül távoznak. Aztán végig néz rajtam, és kajánul elmosolyodik. Harry szorosan, védelmezően mellém áll. A pasas veszi a lapot. Megfordul, és a kanapéhoz sétál, és mielőtt leül, a fotelre mutat. Mi nem mozdulunk, csak ott állunk és várjuk a fejleményeket. - Ó, igaz. James! - egy magas srác lép a szobába.
- Uram? - kész. Végünk. Meghalunk, mert nem ültünk le. A szívem hevesen kezd dobogni. Harryre nézek, aki egy " NYUGI " -t tátog.
- Milyen vendéglátók vagyunk? Szedje le azokat a köteleket a kezükről.
- Igen uram. - mondja James, és azonnal leszedi őket a kezünkről. Megdörzsölöm a csuklóm, és felszisszenek, mikor a kidörzsölt részhez érek.
- Köszönöm. Most már elmehet. - a srác bólint, és lelép.
- Na, jöjjenek. Nem vagyok már olyan fiatal, mint maguk. Üljünk le. - Harry megfontoltan a kezembe csúsztatja a kezét, majd elindul. Nem rántom ki a kezem, mert önbizalmat, bátorságot, és erőt ad. Így sétálunk oda. Az öregember leül, és bele kortyol a poharába.
- Szoktak focit nézni? - megrázzuk a fejünket. - Kár pedig nagyon izgalmas. Box? - ismét fejrázás. - Hát akkor? Sportolnak valamit? - nem válaszolunk,amire az öreg felhúzza magát. - Rendben. Én próbálok kedves lenni, és össze barátkozni magukkal, de önök nem hagyják. Szóval? Sportolnak valamit?
- Néha golfozok. - szólal meg Harry.
- Golf? - nevet fel. - Nem unalmas? Egyszer próbáltam, de nekem nem jött be. Az a testhez feszülő nadrág, és kényelmetlen cipő... Áh. Nem az én világom. - mosolyog, amitől kedvesebbnek tűnik. Farkas báránybőrben.
- És ön? - néz rám. - Biztos van valami kedvence.
- Ú-úszok. - dadogom.
- Úszik? Az igen. Mióta?
- M-már e-e-egy i-ideje.
- És jó úszó? - megrántom a vállam. - Jól van. Úgy látom nincs kedvük erről társalogni. Akkor térjünk a lényegre. - kikapcsolja a tévét, amitől csönd borul a szobára. Arca, az előző kedves fejről, pókerarcra vált. - Tudják-e, miért vannak itt? - nem szólalunk meg, így folytatja. - A kedves barátja, kicsit rossz társasággal kezdett ki. A fiamat börtönbe csukták, és enyhén agyon verték. Márpedig ő jó gyerek. Ezért az egyetlen kérése az volt, hogy tanítsuk önöket móresre. És mint az apja, akinek ő az egyetlen fia, így teljesítenem illik, nem igaz? Főleg azután, hogy így bántak vele.
- Engedjen el minket. Kérem. - bukik ki belőlem.
- Kedves. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy semmi bajuk ne legyen, de ez magukon is múlik. Ha megteszik azt, amit kérek, ellenkezés nélkül, akkor semmi gond sincs. Hallottam szépen helyre tette reggel a barátunkat. - elmosolyodik. - Ha nem lenne ez a helyzet, akkor meg is kérném, hogy csatlakozzon hozzánk.
- Engedjen el minket, és soha többet nem hall rólunk. - mondja Harry. Talán valami jó is rejtőzik oda bent. Egy ideig csak bambán bámul, majd rám mosolyog.
- Rendben. - tudtam, hogy rejtőzik ott valami! - Akkor most eljátszom a jófiút.

Másodpercekig nem szólal meg, majd előre dől, és komoly arccal azt mondja:
- Az egyikőjük marad. A másik mehet.
- Mi történik azzal aki marad? - kérdezi Harry, közben a könnyeimmel küzdök.

Ami ez után következik... a francba! Semmi jó nincs ebben az emberben!

- Annak...- a hüvelykujját lassan, úgy, hogy világossá váljon számunkra, húzza végig keresztben a nyakán. A nyomatékosság kedvéért, még szavakban is kifejezi. - ..vége. Alulról szagolja az ibolyát tovább. Fűbe harap.

A rémület az egyetlen dolog ami megállít abban, hogy be ne szóljak neki, hogy ne cifrázza már.